Fajtaismertető
Dióhéjban...
Középnagy, terrier jellegű, kvadratikus felépítésű terelőkutya. Élénk, értelmes, rámenős, meglehetősen ugatós fajta. Feje mutatja a leginkább a terrier jelleget, arcorri része megnyúlt, viszonylag keskeny, stopvonala majdnem egyenes, felálló, fordított V alakú fülének vége visszabicsakló. Ollós harapás. Középhosszú, egyenes hát, enyhén felhúzott has, meredek lapockák jellemzik. A farok magasan tűzött, karikába visszakunkorodó. Mozgása gyors, lépése aprózó, vágtája szökdécselő.
Szőre középhosszú, hullámos, fürtös vagy csigás, nem nemezesedő. Minden egyöntetű szín megengedett, de tarka nem lehet. A fehér jegyek nem elfogadottak. A pumikölykök leggyakrabban feketének születnek, és csak fokozatosan alakul ki végleges színük.
Marmagasság: kanoknál 42-46 cm, szukáknál 38-44 cm.
...bővebben:
"Nem tehetek róla, de ezek a pom-pom fülű mókamesterek állandóan a híres Ferdinánd bohócot, a halánték tájon kissé kusza östökű nevettetőt juttatják eszembe. Aki egy-egy turpisság után kajánul a képünkbe kacsintott csibészes vigyorgás közepette.
Talán nem járok messze az igazságtól, de a pumi ilyesmi szerzet. Ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy a középpontban legyen, a maga saját kicsi világában szerepeljen.
Kiapadhatatlan serénysége addig-addig terjed, amíg a legdúrcásabb állapotban lévő gazdájának is mosolyt csal az ábrázatára. Mellette a rezzenéstelen arcvonás még egy meditáló tibeti szerzetesnek is nehezére esne.
Vagy önfeledten élvezzük a társaságát, vagy a papucsot röpítjük feléje, hogy már végre nyugtunk legyen tőle. Körülbelül így zajlik az élete annak, aki pumival osztja meg közvetlen családi fészkét.
Ebből következik, hogy a fajta leginkább az aktív, mozgalmas, lendületes életet élő egyéneknek, és famíliáknak ideális. Oda való, ahol a pezsgés, nyüzsgés, az állandó vélemény nyílvánítás megszokott életvitelt jelent.
A magyar pásztor terrier
A pumi a hazai fajtáink közül villámkarriert futott be a kilencvenes évek közepétől. Ezt a tendenciát leginkább kutyakiállításokon mérhettük le, ahol gyakran hatvannál is több "pamacskagylójú" esélyes közül kellett kiválasztania a bíráknak a győzteseket. Ez hozzávetőleg azt jelentette, hogy a külföldi fajták nevezési létszámával vetekedett a pumis mezőny. Mi az oka ennek a hírtelen fellendülésnek? A pumi tenyésztők, és tartók egy része valamire nagyon ráérzett. A pumi csak akkor emelkedhet ki üde szigetként a kutyafajták szinte kimeríthetetlen választékot nyújtó tengeréből, ha valami különlegeset tudnak nyújtani a kutyát vásárolni óhajtó rétegnek. Ezek a pumisok jelentették a derékhadát azoknak a lelkes kísérletezőknek, akik elvetették a magvát a terelőkutya versenyeknek hazai berkeinkben.
Még ők sem gondolták előre, hogy ez a magonc ilyen buja hajtásba kezd. A puminak ez a közeg az igazi táptalaj, itt érzi magát elemében. A terelés az igazi kihívás, az igazi hivatás. Óriási lehetőség a fajtában feszülő kimeríthetetlen energia kiaknázása, megzabolázása. És a pumik bizonyítottak. A terelőversenyeken, a terelési ösztönpróbákon a hajtófajtáink közül a legbiztatóbban szerepeltek.
Honnan ez a robbanásközeli vitalitástöltet a pumiban? Mniden valószínűség szerint az ereiben csörgedező terrier vér a felelős ezért. A XVII.-XVIII. században a merinói juhokat hazánkba kísérő francia eredetű, terrier jellegű terelő kutyafajták pulinál rövidebb szőrköntöst viselő, álló, a felső harmadától bicsakló fülű eb. A puli utolérhetetlen intelligenciájából egy jó adag ötvöződött benne a terrierek nyughatatlan, izgő-mozgó természetével. E mixelés a terelőmunkában szinte párját ritkító "koktélt" eredményezett. Számos pásztorember munkája során az ilyen típusú ebekre esküdött, volt aki azonban a mudi jellegűeket, vagy a puli terelésben jártas példányait helyezte előtérbe. Mindenféle lábasjószág mellett megállja a helyét. Nem riad vissza a nagytestű kérődzők, így a marhák megzabolázásától sem.
A pásztorok szerint a legnehezebben kordában tartható disznókonda mellé találni sem lehet ideálisabbat a fajtánál. A pumi első híres tenyésztője az írott krónikák tanulsága szerint gróf Festetics Samu. Néhány fénykép is megőrizte az utókor számára néhány szép pumiját. Ekkor 1909-et írnak. A 20-as évek elejére teljesen elkülönül a pulitól, s mint önálló fajtát mutatják be a kiállításokon.
Szélvész az agility pályákon
A már említett 1990-es évek közepéig tulajdonképpen egy kevéssé ismert, a kiállításokon csekély létszámban felvezetett fajtaként jellemezhetjük a pumit. Északi barátainknál hihetetlen népszerű, szívesen fogadott hazánkfia a pumi. Egyik leghíresebb képviselőjük Miklós, a finn tulajdonban lévő agility világkupa győztes kutya. S ha már ennél a XXI. századi sportnál tartunk, érdemes egy kicsit megállni. Kis túlzással a pumi erre született, már ha nincs lehetősége terelésre. Szélvészgyors, fordulékony, termetéhez képest hihetetlenül ruganyos. A mindent elsöprő lelkesedés, tenni akarás következtében sokszor egyfolytában csahol az akadályok fölött repkedve.
Ez az állandó kommentálása a pályának a nézők számára roppant mókás. Ha a felvezetője eljut kutyájával arra a szintre, amikor már tökéletesen irányítható, akkor nehéz nála eredményesebben szerepelni. De a vérét pezsdítő, kissé csökönyös, önfejű terrier vért nem egyszerű mindig kordában tartani. Sokszor nagyon lelkes, nagyon menne, szinte egyszerre akarja "felfalni" a pályát, csak nem mindig az előírt irányban.
A legnagyobb kihívás az agility-ben, hogy a kutya-gazda összhang működőképes legyen.
E fajta képviselői is megmutatták már magukat a televízió, ésa film világán keresztül a közönségnek. A népszerű Kuckó című gyermekadás társműsorvezetője sokáig egy Ancsa nevű pumi volt. Minden idők egyik leghumorosabb filmjében, az Indul a bakterházban választani sem lehetett volna odaillőbb figurát, mint a pumit. Ő alakította a Bundás névre hallgató világcsavargó kóbor ebet.
A hétköznapi életben a pumi inkább kertes házba javasolható, de ahol nagyfokú mozgásigényét kielégíteni hajlandó a gazdi, ott emeletes házban is tartható. Rendkívül éber, elsőrangú jelző, házőrző eb. Figyelmét semmi el nem kerülheti. Még egy madár sem repülhet el a telek felett anélkül, hogy ne figyelmeztesse: "ez bizony az én birodalmam."
A pumi vásárlása esetén jó, ha mérlegeli a leendő tulajdonos, hogy ne a Mézga családból ismert Máris szomszéd típusú emberek éljenek a közvetlen közelében, mert a fajta "bőbeszédűsége" miatt sokszor nem kívánt látogatójuk lehet. A színválaszték hiányára sem fogható a pumi vásárlás előtti tanácstalanság, hiszen szürke, fekete, fehér, fakó árnyalatokból válogathatunk. Az ideális testmérete 40-45 cm, ami előrevetíti, hogy nem túl nagy "fogyasztású" az eb. Szőrzete több ápolást igényel, mint a mudié, de különösebben nem megterhelő. Főleg a kiállításra szánt példányok felkészítésére kell nagyobb gondot fordítani. Az ideális ápolása a kézzel való trimmelés lenne, de ezt nem teszi lehetővé minden egyed szőrmniősége, s ilyen esetben bizony az olló is előkerülhet.
A betegségekkel szemben ellenálló, egészséges fajtát vállalók a pumiban hosszú életű, nem mindennapi társra, egy hamisítatlan fazonra lelhetnek."
(Arany Csaba)
Standard (küllemi előírások)
FCI Standard Nr.56(2000.04.06.)H Pumi
Eredete: Magyarország
Az érvényes eredeti FCI standard közzétételének ideje: 2000. IV. 6.
Felhasználása: Terelő pásztorterrier. Kiválóan alkalmas a nagyobb állatok terelésére is. Jó szimatú. Dúvad és rágcsáló irtására igen bevált. Házőrzésre - jelző kutyaként - kiválóan alkalmas. A luxustartást is jól bírja. Nagy mozgásigényű, kitűnő kísérő- és sportkutya.
FCI-besorolása:
I. fajtacsoport Őrző és terelőkutyák Juhász és pásztor kutyák (a svájci havasi kutyák kivételével)
1. szekció Juhászkutyák.
Munkavizsgára nem kötelezett fajta.
Rövid történeti áttekintés: A XVII-XVIII. században Magyarországon alakult ki az ősi puli, valamint az országba bekerült német és francia terrier jellegű terelő ebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik.
Általános megjelenés: Középnagy testű, nagyon élénk vérmérsékletű, bohókás megjelenésű, terrier jellegű pásztorkutya. A terrier jelleget leghatározottabban feje mutatja: arcorri része megnyúlt, füle felálló, melynek felső egyharmada előre bicsaklik. Törzse és a végtagok oldalról négyzetes formát mutatnak. Nyaktartása a közepesnél magasabb, állandóan figyelő jellegű. Szőrzete középhosszú, göndör vagy hullámos, tincsekbe rendeződő. Több színben előfordul, de mindig egyöntetű kell hogy legyen.
Fontos testméretek:
- A testhossz megegyezik a marmagassággal.
- A mellkasmélység valamivel kevesebb, mint a marmagasság fele.
- A fang hossza valamivel kisebb, mint a fejhossz fele.
- A nyak hossza megegyezik a fej hosszával, és a marmagasság 45 %-át teszi ki.
Viselkedés és jellem (wesen): Nyughatatlan vérmérsékletű, nagy munkakedvvel megáldott, rendkívül élénk terelő eb. Vakmerően bátor, az idegenekkel szemben bizalmatlan. Értelmessége, élénksége, véleményalkotó és -nyilvánító képessége, rámenős természete miatt mindig és mindenhol magára vonja a figyelmet. Elég hangos fajta. Egész megjelenése tettrekészséget és hatalmas temperamentumot sugároz. Állása, figyelő helyzete mindig tevékenykedő testtartást mutat. Félénkség vagy flegma viselkedés - fajtaidegen tulajdonság.
Fej: Megnyúlt, viszonylag keskeny. Alakjára a megnyúlt arcorri rész nyomja rá a bélyegét.
Agykoponya
Koponya: A fejtető közepesen széles és domború. A homlok hosszú, kevésbé domborodó, oldalról lapos. A szemboltívek mérsékelten fejlettek.
Stop: A stopvonal alig érzékelhető. A homlok síkja a szemboltívek között szinte egyenes vonalban folytatódik az orrhátra.
Arckoponya:
Orrtükör: keskeny, egyenes metszésű, valamennyi színváltozatnál fekete.
Fang: Az orrhát egyenes. Az arcorri rész megnyúlt és elkeskenyedő de nem hegyes.
Ajkak: Feszesen simulnak a fogsorhoz, sötéten pigmentáltak.
Állkapocs/fogazat: Az állkapocs erős. Fogazata szabályos, ollós záródású, teljes. Fogai fejlettek, erősek, fehérek.
Pofa: Jól izmolt.
Szemek: Közepes nagyságúak, ovális alakúak, kissé ferde metszésűek, élénk, értelmes kifeje-zésűek, sötétbarna színűek, közepes távolságra helyezkednek el egymástól. A szemhéjszél feszesen zárt, jól pigmentált.
Fülek: Magasan tűzöttek, felállóak. A fül csúcsa felső harmadában határozottan előre és kissé oldalt bicsaklik. Közepes méretűek, arányosak, formájuk fordított V-alakú. Fülmozgása élénk.
Nyak: Középhosszú, kissé ívelt, jól izmolt; a közepesnél magasabb illesztésű; a vízszintessel 55 fokot zár be.. A nyak bőre feszes, száraz, ránctalan.
Test: A törzs hossza azonos a marmagassággal - négyzetes felépítésű. Csontozata finom és szikár. Izomzata jól fejlett, nem terjedelmes, különösen feszes és szívós. Arányos, harmonikus megjelenés mellett rendkívül szikár fajta.
Felső vonal: Egyenes.
Mar: Határozottan kiemelkedik, hosszú és hátrafelé lejt.
Hát: Rövid, egyenes és feszes.
Ágyéktáj: Rövid, feszes kötésű és szintén egyenes.
Far: Rövid, enyhén csapott, közepesen széles.
Mellkas: Szügye egyenes síkú, nem domborodó, nem széles, inkább mély. Bordázata nem dongás, inkább lapos. Mellkasa mély és hosszú, jó íveltség esetén a könyök magasságáig húzódik.
Has: Feszes, hátrafelé felhúzott.
Alsó vonal: Kifejezetten előremélyülő.
Farok: Magasan tűzött, határozottan felfelé indul és a far fölött élére állított kör alakot képezve a kereszttájékra kunkorodik. A farok koronaszőrzete 7-12 cm hosszú, szálkás jellegű, dús, szerteálló, kevés aljszőrzetet tartalmaz. A kurta farok és a farok csonkítás nem megengedett.
Végtagok:
Elülső rész: Az elülső végtagok a szügy síkjából kiindulva függőlegesen támasztják alá a törzset. A két végtag oszlopos, párhuzamos, nem túl széles állású.
Váll: A lapocka hosszú és meredek. Dőlésszöge a vízszinteshez viszonyítva 55 fok. A vállbúbok a szügy síkjából nem domborodnak ki.
Felkar: Rövid, jól izmolt. A lapocka és a felkar által bezárt szög 100-110 fok.
Könyök: Szorosan a testhez záródó.
Alkar: Hosszú, szikár.
Elülső lábközép: Meredek.
Elülső mancsok: Szorosan zártak, boltozatosak - macskamancsok. A talppárna rugalmas. A karmok erősek, feketék vagy palaszürkék.
Hátulsó rész: A hátulsó végtagok nagyon erősek. Oldalról nézve hátraállítottak. Hátulról nézve a végtagok párhuzamosak, egyenesek, nem túl szűk és nem túl széles állásúak.
Comb: Izmos és hosszú, hátraállított.
Térd: Az elülső végtag könyökével egy vonalban helyezkedik el.
Lábszár: Izmos, hosszú.
Csánk: A csánk szikár és élesen kirajzolódik. A csánkízület vízszintessel 45 fokos szöget zár be.
Hátulsó lábközép: Rövid, meredek, szikár.
Hátulsó mancsok: Az elülsőkkel azonosak. Fattyúujjak nem kívánatosak, eltávolítandók.
Járás: Igen élénk, temperamentumos. Lépése rövid, nagy energiájú, mozgása "pattogó", dinamikus. Hetykén, büszkén jár. Ügetése könnyed, harmonikus; hátulsó végtagjait pontosan a mellsők nyomába helyezi.
Bőr: Ránctalan, feszes, erősen pigmentált. A szabad bőrfelületek palaszürkék vagy feketék.
Szőrzet:
Szőr: A szőrzet tincseket képező göndör vagy hullámos, sohasem sima és sohasem zsinóros. Átlagban 4-7 cm hosszú, kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződő, rugalmas, bozontos és sűrű. Erőteljes de nem durva, szálkás jellegű felszőrökből és puha aljszőrökből tevődik össze. A füleken dús, szerteálló, szálkás koronaszőr van. A szem és az arcorri rész szabadon kivehető. A szőrzet kívánatos felkészítési formája a kézi trimmelés. A fejen és a végtagokon ollóval történő igazítások lehetségesek. A teljes szőrzet nyírása nem kívánatos.
Szín:
- A szürke különböző árnyalatai (születéskor általában fekete, idővel kiszürkül)
- Fekete.
- Fakó, alapszínek: vörös, sárga, krémszín (fekete vagy szürke árnyalat és a kifejezett maszk kívánatos)
3 cm-nél kisebb átmérőjű fehér mellfolt és a lábujjakon fehér tűzés nem hiba.
- Fehér.
A szőrszín mindig fedett, egyöntetű legyen.
Nagyság és súly:
Marmagasság:
Kanok: 41-47 cm, ideális nagyság: 43-45 cm.
Szukák: 38-44 cm, ideális nagyság: 40-42 cm.
Testsúly:
Kanok: 10-15 kg, ideális testsúly: 12-13 kg.
Szukák: 8-13 kg, ideális testsúly: 10-11 kg.
Hibák: Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, a hiba minő-sítésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
Kizáró hibák:
- Kerek, puliszerű fej. A fej 40 %-ánál rövidebb arcorri rész.
- Erős, kifejezett stop.
- Egy vagy több metszőfog, szemfog, a 2-4. premolar és az 1-2. molar hiánya; kettőnél több P1 hiánya; az M3 fogak nem számítanak.
- Előre- és hátraharapás, keresztharapás.
- Egyenesen felálló, tövéből lógó vagy felemás fülek.
- Csokoládészínű vagy tarka szőrzet, valamint bármilyen folyamatos, erősen elkülönülő folt (például cserszínű jegyek).
- Rövid, sima szőrzet. Hosszú, erőteljesen nemezesedő vagy nyílt, szerkezet nélküli szőrzet.
- A standardban rögzített előírástól eltérő méret.
Utólagos megjegyzés: A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatólag normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.