Birkaismeret








Továbbiak

Birkaismeret

Birkáról általában

A birka a szarvasmarha félék családjának juh alakúak alcsaládjába tartozik. Egyik legrégibb és legelterjedtebb háziállatunk. Kb. 10 ezer éve háziasítottuk. Az ősök különbözősége - az eltérő helyek, időjárási körülmények, fajtakeveredések, keresztezések, stb. - fajták százait alakította ki. Mi a versenyeken leggyakrabban a merinó fajtacsoport, vagy a hazai őshonos racka egyedeivel találkozhatunk.

A juh "követő" típusba tartozó társas faj. Születésük utáni első órától, amikor járni kezdenek a bárányok nagy mozgó tárgy - általában anyjuk - felé mozdulnak és követik azokat. Még a kifejlett állatok is követik azokat az embereket, akik báránykorukban etették őket.


A juhok legalább egy másik állattal vizuális kapcsolatot tartanak fenn. Ha ezt a kapcsolatot elveszítik, azonnal megpróbálják helyreállítani azt. Ha ez nem lehetséges, hangosan bégetnek és erősen próbálnak más juhokhoz csatlakozni. Egy külön rekesztett juh nekimehet az embernek sőt akár felborítja azt aki elválasztja a nyájtól, ezért jobb folyamatosan figyelni őket. Célszerű csoportosan tartani a juhokat vagy úgy, hogy lássák egymást, így az elszigeteltség nem ingerli azokat.

A körbekerített területen tartott juhok megtanulják hogyan reagáljanak a kutyára. A terelési módszerhez nem szoktatott állatok ezzel szemben szétszélednek, amikor kutyával próbálják őket összeterelni. Az egy csoportba verődött juhok megpróbálnak egy minimális távolságot (menekülési távolság) tartani a kutyától és ennek megfelelően reagálnak a kutya közeledtére. A menekülési távolságot egyetlen juh és a csoport együtt is tartja. Amikor nem tudnak elmenekülni, számítani lehet arra, hogy szembefordulnak a kutyával vagy elfutnak mellette, hogy elkerüljék a bekerítettséget.

A juh nem ugyanúgy érzékeli a környezetét, mint az ember. A szemük a fej oldalán helyezkedik el, így majdnem belátják a körülöttük lévő az egész teret anélkül, hogy fejüket elfordítanák. Hátul kb. 30 fokos "holtterük" van. A juhoknak szűkebb a mélységérzékelést elősegítő háromdimenziós látóterük, mint az embereké. Két oldalt nincs mélységérzékelésük, ott csak egy-egy szemükkel érzékelnek. Ezzel magyarázható, hogy ha oldalsó látóterükben hirtelen idegen tárgyak jelennek meg, azok megijesztik őket. Eredeténél fogva a juh préda faj a ezért állandóan figyeli a környezetét, a leselkedő veszélyekre tekintettel és így nagy látószögű látása nagyon fontos.
Míg egy mozgó kutyára már akár 1000 m távolságból is reagálnak, addig egy mozdulatlanra nem reagálnak, mivel azt nem látják olyan részleteiben, mint az ember.

Amint azt korábban említettük, a házijuh a kutya és ember közelségének hatására csoportba verődik. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb terelni őket. Sokkal könnyebb egy nyájat mozgatni, mint néhány juhot attól elkülöníteni. Azonban egy jól idomított kutya, vagy két személy megkönnyítheti az elkülönítésüket. Gyakran könnyebb az egész nyájat karámba terelni, akkor is amikor csak néhány juhra van szükség.
A juhot könnyű kutyával vagy emberrel terelni, amiatt, hogy a juhok a "menekülési" távolságot próbáljuk tartani. A kutya vagy az ember helyzete, testtartása, mozgása és hangja mind befolyásolják a juh reakcióját. Meleg időben érdemesebb a munkát korán elkezdeni és a nap hűvösebb időszakában végezni, mivel a juhval könnyebb ilyenkor dolgozni, nem beszélve arról, hogy ez jobb a terelők számára is. Ahhoz, hogy a kutyák legjobb teljesítményüket nyújtsák, a legjobb munkát végezzék idomítani, rendszeresen dolgoztatni és állandóan irányítani kell őket.

Nagy veszélye van a torlódásnak, amikor a nyájat egy szűk résen, pl. a szakaszolt legeltetés esetén a kapun hajtják keresztül. A kockázat lecsökkenthető az alábbiakkal:
- engedjük a juhokat saját ütemükben haladni
- használjuk ki a domborzati viszonyokat
- egy személyt állítsunk az áthajtó réshez, hogy megakadályozza a torlódást
- körültekintőbbnek kell lennünk akkor, ha a terelési útvonalat folyó, csatorna, kapu vagy más szűk hely keresztezi.
Amikor a nyájat egy kapuhoz tereltük, akkor az olyan stresszhatásokat, amit a kutya és a zaj okoz, meg kell szüntetni. Szükséges, hogy lássa a birka, hogy merre megy. Az, hogy milyen könnyű vagy nehéz a karámba terelni az állatokat, nagyban függ a kerítések, a kapuk, az utak elhelyezésétől. Legjobb, ha nem kell hirtelen irányt változtatni, ezért a sarkokat le kell kerekíteni.
Amikor a nyájat egy kis helyre akarjuk beterelni, a legjobb a lehető legrövidebb idő alatt elvégezni a ráhajtást. A ráhajtásnak azonban az első alkalommal sikerülnie kell, mivel ha a juh hátrafelé kitör, nehezebb lesz visszaterelni. Könnyebb beterelni őket, ha legalább 3 m-es területet belátnak terelési ponttól. Egyszerűbb a terelés, ha csapkodunk, vagy zajt keltünk erről a helyről. Hatékony, olcsó és állatkímélő lenne a hangjelzők használata a nyáj mögött haladva. Azonban, ha ezeket gyakran használjuk az állatok hozzászoknak. Amikor túl nagy a stresszhatás, a juhok összepréselődnek, egymás hátára másznak, ami megzavarhatja a réseken keresztüli gördülékeny haladást. Amikor megindult a juhok áramlása, vissza kell fogni a hajtást és engedni kell őket, hogy "menjenek mint a birkák".
Amikor a birkákat közúton tereljük, fokozott figyelemmel, a forgalmat leállítva végezzük. A nyáj mögött tapasztaltabb embernek kell haladnia, hogy minél hatékonyabban és pontosabban segítse az átkelést.
Mivel a birka "követő" állat, természetesen követni fogja a többieket. Az embert is követi, ha ehhez szoktattuk. Sok esetben ez a módszer nagy tenyészetekben öreg, betanított vezető ürük alakalmazásával hatékony.

A juh mozgására jellemző, hogy
- gyorsabban mozog sík terepen, mint hegynek fel, és dombra fel gyorsabban mozog, mint dombról le.
- általában megáll és felméri a környezet változásait, amikor egy mozgó csoport elé ér.
- megállás után rögtön lenéz a földre, ha elegendő hely van a feje mozgatásához
- visszafordul a mélyedés széléről
- felágaskodik, amikor látja, hogy mélyedés van alatta.
- zsákutcában megáll, megfordul, és kb 3 m-re visszahúzódik annak végétől.
- nem hajlandó olyan vízbe belemenni, amely mély, vagy nem tudja annak mélységét,
- menekülés közben megpróbálnak bepréselődni testüknél szűkebb résekbe is.
- nem szívesen megy át olyan, számára ismeretlen szűk akadályon, melynek nem látja a végét. Alapvetően menekülési utat keres, mikor a kutya ilyen helyre betereli, s ha ezt nem látja, akkor inkább be sem megy.

Birkafajták

TIPP: a kis diaképekre kattintva megtekinthetőek nagyobban, bővebben is a birkaleírások!