A pumi terelő stílusának sajátosságai egyéb fajtákhoz viszonyítva
A pumi és minden más terelő kutyafajta munkastílusát az évszázados szelekció, környezeti tényezők határozzák meg. Vagyis a világ terelőkutyái munkában alakultak ki. Területi sajátosságok, szokások, a tartott állatok természete határozták meg az adott területen, hogy mely kutyától mit vártak el, ezáltal az milyenné vált. Ez leginkább képességbeli szelekció volt, nem küllemre irányult.
Általánosságban
Számos országban szilajon tartották a jószágokat, vagyis tavasszal kihajtották a legelőkre, s csak valamilyen nyájőrzésre alkalmas kutyát küldtek ki mellé, aki képes volt arra, hogy ne hagyja ott a nyájat, ne hajkurássza értelmetlenül, viszont minden idegent, embert és állatot távol tartson. Nem kellett folyamatos emberi felügyelet, a jószágok ellegeltek tavasztól őszig kint a mindentől távoli legelőkön. Sok helyen még kutya sem volt. Van ország, ahol lovasok hajtják a marhacsordákat, vagy szarvasokat, szarvasmarhát, de azért a legtöbb országban kutyákat használtak mindig is erre a célra.
Angliában sajátos birkatartás folyt, óriási területek, egybefüggő legelők álltak rendelkezésre rengeteg birkával. Mikor ezek szétterültek, akár hektárnyi területet is elfoglaltak. A kisebb testű, gyorsabb mozgású terelőkutyának képesnek kellett lennie maradéktalanul összeszedni őket. Ehhez hatalmas íveket kellett befutniuk és gyorsnak lenniük, mégis a lehető legkevesebb stresszel kellett ez járjon, különben világgá rohantak a birkák, de az érzékenyebb fajták bizony a hirtelen jött stressztől el is pusztulhattak.
Hasonló módon történt a legeltetés Franciaországban, Spanyolországban, és Ausztráliában is.
Magyarország különleges területi adottságokkal rendelkezik az egyéb országokhoz képest. Itt jellemző volt, hogy minden talp alattnyi területet felosztottak, megműveltek. Jellemző volt a keskeny sávokra osztás, az un. nadrágszíj parcella, minden néhány méter széles földsáv más-más tulajdonban volt. Ezeket keskeny utak, töltések, árterek, bokros-fás területek szabdalták. Itt sok esetben az állattartók nem is rendelkeztek saját legelővel, vagy csak olyan kevéssel, mely nem tudta volna eltartani állataikat. Ilyenkor több km-re lévő legelőket béreltek, ahová lábon kellett hajtani az állataikat minden nap. Keskeny utakon, földsávokon (un. nadrágszíj parcellákon) haladtak, lehetőleg a szomszéd területek károsítása nélkül. Itt nem volt lehetősége hatalmas ívű kifutásokra a kutyáknak, mert nem volt hely. Sokszor a lábak között kellett előre menni, és irányba fordítani, vagy megállítani a nyájat. Képesnek kellett lenni a kutyának szorosan az út mentén fekvő kukoricást is megvédeni a nyájtól, vagyis a birkák és a kukoricatábla közt kellett „járőröznie”, ide-oda mozognia vagyis széleznie, hogy megakadályozza az állatok bemenetelét a táblába, azaz a kárba fordulást. Ezért a birkák is megszokták, hogy a kutya, ha közel van, akkor dolgozik. Szükség volt az olyan kutyára, amely szívesen dolgozik testközelből és nem tart a jószágtól.
Ilyen terelőfajtánk három is akad, a puli, a pumi és a mudi. Mindhárom fajta képes a fent leírt munka végrehajtására, inkább csak árnyalatnyi különbségek vannak terelőstílusuk között, illetve tájegységenként volt más terelőkutya jellemző Magyarországon.
A pulit leggyakrabban Hortobágy környékén lehetett látni, míg a pumi „őshazája” a Dunántúlon Somogy vidéke volt, a mudit pedig leginkább a délalföldi térségekben kedvelték.
Hangadás
A pumira könnyen rámondják, hogy ugatós fajta, pedig ez nem így van! Ugatásával csak nyomatékosítja akaratát a jószág fölött, ha kell! Az ugatást az egész nyáj hallja, álljon az akár 2000 állatból! Ezért nem volt kívánatos, ha a kutya minden akcióban ugatott, mert fölöslegesen idegesítette a nyájat, a parancsokat pedig ugatása miatt meg se hallotta. Ha viszont karámban volt, vagy ellenszegült némely birka, marha, akkor bizony ugatással sokat elért! Az állandóan ugató kutyát régen sem szerették a gazdák, kiselejtezték, ha nem tudták rávenni, hogy ne ugasson mindig. A pumi megtanítható arra, hogy parancsra ugasson, számos helyen éltek-élnek ezzel a lehetőséggel. Mikor látják, hogy a kutya nehezebben lesz úrrá egy helyzeten, akkor ugattatják is, ha ösztönösen nem ugat. Vagy bizonyos helyzetekben nem engedik nagyon közel a jószághoz, mert az nagyon ijedős, vagy sok a kis bárány köztük, és félő, hogy letaposnák őket a nagyok a nagy tülekedésben, ekkor a kutyát távolabb megállítják és csak ugattatják.
Ez a hangadás bőven elég arra, hogy a birkák szép lassan a kívánt szűk helyre menjenek anélkül, hogy letaposnák egymást. A jó ösztönű pumi pontosan tudta, mikor kell ugatással segítenie a nyáj mozgását.
Ez border collie esetén egész másképp fest: a collie nem ugat. Lassú, becserkésző mozgással közelít, és erős tekintetével bámulja a jószágot. Nem megy közel, csak éppen addig, amíg a birka úgy nem kezd viselkedni, ahogy ő szeretné. Ha a birka rossz irányba mozdulna, azonnal ő is irányba mozdulással reagál. A kutya teljességgel a szemkontaktusra törekszik. Amikor már érzi, hogy az állat észrevette őt, akkor finom mozgásával próbálja azt a jó irányba terelni. A jószág közvetlen közelébe nem megy, jellemzően nem fogós kutya. Testméretével, mozgásával éri el a birkánál, amit akar.
Távolságtartás, fogás
A pumi terelőstílusa támadva terelő, böködve szökdécselő, ijesztgető. Ha nehézségbe ütközik, ugatással érvényesíti akaratát a jószág felett. Gyakran csipked is, ha nem elég az ugatás. Nem kívánatos, ha tép vagy keményen harap, de a gyapjú cibálás illetve figyelmeztető csipkedés - melynek nem marad a jószágon nyoma -, megengedett, sőt a legtöbb juhászatban – ismervén a keményebb birkafajták durva fellépését – követelmény is volt a terelőkutyától, hogy „fogjon”. Különben vérmesebb birka (anyabirka, vagy keményebb kos) nem vette komolyan, kitámadott a kutyára, de sokszor még a gazdára is. Ha ilyenkor a kutya elszaladt és nem volt a helyzet magaslatán, az bizony gyenge kutyának számított. Természetesen az indokolatlan fogásokat sehol nem szerették, de ezekben a kemény helyzetekben bizony elvárták a kutyától, hogy ne ijedjen meg, hanem tegye helyre bátran ezt a dolgot.
Azok számítottak jó kutyának, akik ugyan fogtak ha kellett, de sérülést nem okoztak, és olyan, nagyon érzékeny pontokat elkerültek, mint pl. az állatok tőgye, lágyéka. A jó kutya ösztönösen tudta, hol nem okoz sérülést, mégis erősítheti pozícióját a jószág fölött.
Ilyen ösztönös viselkedés pl. a nyájból kiforduló birkára adott reakció. A kívánatos az, ha a kutya nem áll le szemtől szemben a kiforduló egyeddel harcolni, hanem ide-oda kitér előle, ezzel forgatva vissza a nyáj felé a támadékony állatot. Ha a kutya leáll harcolni a kitörő jószággal, akkor az ösztönösen nem fog hátat fordítani a kutyának, a kutya figyelmét leköti, így a falka simán elsétál és kikerül a kutya hatóköréből.
Vagy ilyen ösztönös viselkedés, hogy addig hergeli szemből a szarvasmarhát, míg az lehajol, ingatni kezdi fejét szarvalási szándékkal, mire a kutya villámgyorsan belecsíp az állat orrnyergébe. Ennek nyoma nem marad, de oly fájdalmas az állat számára, hogy egy életre megjegyzi, ki az úr!
A pumi ezekkel az „eszközökkel” egészítette ki viszonylag kis méretét. Minél távolabb volt a birkától, annál kevésbé tudta ellenőrzése alatt tartani a falkát. Néhány méter után el is veszíti a kontaktust velük. Ha úgy érzi, közbe kell lépnie, azonnal megindul a nyáj felé és ösztönösen körbefutja őket testközelből, míg össze nem állnak. A kilógókat meg is csipkedi, vagy rájuk ugat. Rendkívül könnyű csontozata és szikár izomzata villámgyors irányváltoztatásokra teszi képessé őt, így szinte lehetetlen felrúgni egy-egy csípés után.
Szűk karámmunkánál pl. gyakorta előfordul, hogy a pumi a birkalábak között halad előre, a nyáj elejére, hogy megoldja a szorult helyzetet. Ugyanezt egy ausztrál kelpie pl. a birkák hátán szaladva oldja meg, ugyanúgy, ahogy a Hortobágyon újabban kialakult terelő kutya is, a sinka. A border nem szívesen tuszakodik birkalábak közé.
A collie ösztönösen távolságot tart, ez Angliában honos érzékenyebb birkafajtáknál illetve a nehezebben mozgó húsbirkáknál jól működik, azonban az itthon honos szilajabb, keményebb, ádázabb és gyors mozgású birkafajtáknál, szürkemarhánál, disznóknál nem. Hamar megtanulják, hogy ez a kutya nem „veszélyes” rájuk nézve, hiszen nem jön közel. Azok a falkában beljebb lévő állatok, akik pedig nem is láthatják a kutyát, észre sem veszik, hogy van egy csendes, lopakodó valaki a közelben.
Ez a fajta, több méteres ösztönös távolságtartás pedig igen kellemetlen lehet egy szűk nadrágszíj parcellán való áthajtáskor, vagy akár szűk karámban való leválogatáskor. Ha ilyen szorult helyzetekben a border mégis fogásra vetemedik, akkor alkatánál fogva nem lesz elég gyors ahhoz, hogy fel ne rúgják.
A pumi kedvét viszont teljesen elveszi az, ha nem engedik a birka közvetlen közelébe, csak pár méterre tőle. Az angol stílusú kiképzési módszer ezért pillanatok alatt tönkre teszi a pumi terelő kedvét. Vagyis ha beáll a kiképző, vagy gazda a birka és a pumi közé és folyamatosan zavarja el attól, illetve így próbálja rávenni a pumit arra, hogy távolságot tartson, akkor a puminak hamar elmegy a kedve az egésztől, hiszen pont azokat az eszközöket veszik el tőle, melyekkel ő világ életében ösztönösen dolgozni tudott önállóan volt képes összetett feladatok megoldására!
Kapcsolat
A pumi elsősorban a gazdájával áll kapcsolatban. Mondják is rá, hogy „egygazdás”. Ez azt jelenti, hogy a munkában az ő motivációja sokkal inkább a gazda, akivel megfelelő alá-fölérendeltségi viszonyban áll, mintsem a jószág és a munka. A pumit megfelelésvágya és tettrekészsége hajtja, vagyis nagyon szívesen dolgozik a gazdának, ha őt ezzel elégedetté teheti. Egyfolytában a gazda parancsait lesi. Nagyon jó a helyzetfelismerő képessége és döntési készsége, ezért összetett feladatokat is kiválóan megold önállóan. Döntéseit mindig igyekszik úgy hozni, hogy az a gazda akarata szerint legyen. Akárkinek pedig nem is dolgozik, hiába tudja, mit kellene tennie.
Nem lehet egyedül hagyni a birkával sem naphosszat kinn a legelőn, mert bejön a gazda után. A magyar gazda nem szerette soha, ha a kutya nem volt kéznél minden pillanatban, mert bármikor előfordulhatott a nyáj ráfordul a szomszéd földjére! Ha akkor épp nem tartózkodott a közelben a kutya, akkor bizony hatalmas kárt okozhatott a nyáj. Ezért addig ment a gazda, míg olyan kutyát nem hozott, aki mindig ott volt lábnál, avagy „kéznél”. Nem foglalkozott a kutya folyamatos fegyelmezésével. Vagy tudta ezt a kutya magától is, vagy ment a háztól! Kemény szelekció volt ez.
A puminak nem büntetés, ha nem terelhet. A puminak az igazi büntetés a gazda haragja, a jó kapcsolat hiánya, vagy az állandó fegyelmezés, aprólékos parancsolgatás, ahol nincs semmiféle önállósága. Ezt ő nem szereti. Nagyon hasonlít a szabadon követés feladatához ez, ahol egy németjuhász kiválóan megtanítható arra, hogy gazdája bal oldalán úgy sétáljon, hogy feje mindig gazdája térdvonalában legyen. Ezt a pumi nehezen tanulja meg, viszont a szabadon követés ösztönös cselekvés nála, tanítani sem kell rá. Gazdája háta mögött „kiflizve” – azaz ide-oda kerülgetve halad. Gazdájáért - ha jó a kapcsolatuk -, az életét adja. Érzékenyen reagál a gazda hangulati hullámzásaira is.
A border collie ezzel szemben a gyökeres ellentéte a puminak. Ő nagyon erős kontaktusban áll a birkával, és jellemző rá, hogy bárkinek dolgozik, aki a megfelelő parancsokat ismeri és képes őt irányítani. Őt akár ott is lehet hagyni egy nyájjal, mert képes naphosszat le nem venni a szemét a nyájról. A border jól fegyelmezhető a munka megvonásával. Számára nagy büntetés, ha nem dolgozhat. A bordert az irányíthatóság mellett sokkal inkább arra kell megtanítani, hogy képes legyen otthagyni a nyájat, ha épp nem kell dolgozni. Ilyen értelemben munkamániás. A pumi magától otthagyja a nyájat, ha a gazda elindul hazafelé. Egyedül csak addig dolgozik a nyáj mellett, míg végre nem hajtotta a tőle megkívánt összetett feladatot. Pl. egy távoli, több km-re lévő legelőről képes egyedül is hazahajtani a nyájat, ha ez jól ismert terepen történik jól ismert falkával és körülmények között!
Kerítő ösztön, balanszolás
Bizonyos terelőfajtáknál használatos fogalom a balanszolás. Ez ösztönös viselkedést jelent. A kutya a gazdához képest ösztönösen átmegy a nyáj túloldalára és elkezdi rágyűjteni, ráhajtani a gazdára azokat. Ha kimozdulnak a gazda irányából, a kutya önkéntelenül is úgy mozdul, hogy visszatolja őket a gazda irányába. Balanszol, vagyis egyensúlyoz. Ez a border collie-ra és az ausztrál kelpiere olyannyira jellemző, hogy a legtöbb kutya már az első, birkával való találkozásakor belekezd a balanszolásba. Ha a gazda helyet változtat, ösztöönsen fordítja rá a kutya a jószágokat. Némelyik szakirodalom szerint ez elfojtott vadászösztön, ahol a gazda a vezér, aki rendelkezik a nyáj fölött, az ő feladata a vadászat során az ölés, a többi falkatagé pedig a vezér "kezére játszás". Ennek a letisztult, kifinomodott változata állítólag ez az ösztönös viselkedés: a gazda kezére játsza a nyájat.
A border akkor sem veszi le a szemét a birkáról, ha az már áll. Nem szívesen hagyja őket ott. Folyamatosan szemmel tartja, amíg csak lehet.
Puminál nincs ennyire erősen jelen ez az ösztön, habár kétségkívül megfigyelhető, de egy kicsit más formában! Nem úgy, hogy a gazdára gyűjt és ráhajt, hanem olyan formán, melyre ősi elnevezésünk is utal: kerítő ösztön. Vagyis a kutya önállóan és ösztönösen megkerüli, körbefutkossa a nyájat és a kilógó egyedeket visszateszi a falkába. Kerít. Sokszor látványos ez, mert a birkák elkezdenek a nyáj középpontja körül forogni, maga a nyáj azonban egyhelyben marad. Ezt úgy is hívják, hogy megtartás. Vagyis nem engedi elszökni az állatokat, megtartja őket, míg el nem hangzik valamiféle egyéb parancs. Kerítése közben nem számít, hol áll a gazda, nem ahhoz képest dolgozik, mint a border. Persze ezt sem csinálja állandóan, csak amíg összeállnak a jószágok egy kupacba, ha már nem nagyon próbálnak szökni, kitörni, ott is hagyja őket. Csak addig érdekli a jószág, míg mozog. Álló birka kevésbbé motiválja őt.
Miután ez a kerítő ösztön és balansz ösztön nem olyan erős nála, ezért nagyon könnyen rávehető a hajtásra is, azaz bármely irányból gazdától függetlenül képes tolni a nyájat.
Fojtott agresszió
Ez a fogalom nagyon jól használható pumi esetén. Ez nem jelent mást, mint hogy a kutya agresszió, keménység jeleit mutatja kifelé, határozott, ellentmondást nem tűrő fellépésű, azonban pontosan tudja, hol kell megállni. 
Vagyis a kívülről úgy tűnik, mintha szét akarná tépni áldozatát, közben pedig csak egy finom jelzésértékű csípést enged meg, mert valójában sérülést nem akar okozni. Egyszerűen csak el szeretné hitetni ellenfelével, hogy ő az erősebb. Az egészséges ösztönű puminál ez nagyon jelen van: csak meg kell figyelnünk támadva terelő, böködve szökdécselő, ijesztgető harcmodorát.
Néhány országban már beépítették a tenyésztésbe vonandó, hasonló jellegű pásztorkutyák fajtára jellemző viselkedési tesztjébe a fojtott agresszió mértékét is, s ha nem határozott fellépésű a kutya, vagy túlzott agresszivitást mutat, akkor azt szigorúan leminősítik.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Pl. azt, hogy a 100 kilós kost bizony megcibálja, ha nem úgy viselkedik az, ahogy kellene, a két hónapos kisbárányhoz viszont nem nyúl, csak bökdösi orrával, ha az nem tartja a nyáj tempóját. Ugyanezt teszi a sánta, öreg állattal is, csak csipkedi, ezzel bírja gyorsabb tempóra, hogy az ne maradhasson le. Ha a kutya bedurvul és nekiáll tépni a lemaradozó állatokat, akkor az a kutya agresszív, képes megölni is egy ilyen állatot, ezért ez már nem fojtott agresszióról beszélünk. Nem lehet rábízni önállóan az állatokat, mert elveszítheti kontrollját és bizony ilyen esetekben végezhet is a jószággal, megbízhatatlan. Ez nem kívánatos keménység, az ilyen kutyákat is durván kiszelektálták régen.
A border collie-nál semmiféle agresszió, harapás nem megengedett, ugyanúgy, ahogy az ugatás sem. Ezért a fogós, ugatós, csipkedős, ugrabugrálós bordereket kiszelektálták a munkából. Így náluk nem igazán beszélhetünk a fojtott agresszió fogalmáról sem.
Összességében kijelenthetjük, hogy a magyar terelő kutyák a világ terelőkutyáihoz képest speciális szelekción estek át, ehhez mérten képzésük is egyedi, máshogy kell felépíteni egy jó terelőkutyát, mint az egyéb külföldi fajtáknál. Ilyen képzési eljárás olvasható a pumi tanítása c. részben.
Menyhárt Krisztina | Kondacsipkedő Terelő Iskola
Kapcsolat
Leányfalu, 2009.
TIPP: Az oldal nyomtató barát, gazdaságosan, jól olvasható formában nyomtathatod!
